Magamból semmit sem hagyok, vagyok
Rövid bevezető Elfriede Jelinek Árnyék (Eurüdíké mondja) c. színművéhez
Mit tehet az ember, ha korábbi rabtartója akarja kiszabadítani újabb rabságából? Ha kiderül, hogy újabb rabsága nemhogy nem rosszabb az előzőnél, hanem egyenesen nyitott kapu a szabadsághoz? A válasz egyszerű: előre kell menekülni, irány a szabadság!
Jelinek attól drámaíró, hogy az egyszerű válaszokat belehelyezi közös kulturális terünkbe, és ott rendez nekik amolyan akadályversenyt. Az egyszerű válaszok így kezdenek bonyolódni, belebonyolódni a saját addig fel sem tett kérdéseikbe.
A szabadság rémképei
Interjú Elfriede Jelinekről, készítette Bán Zoltán András
Ismered személyesen?
Nem ismerem személyesen. Levelet váltottam vele, mármint e-mailt. Válaszolgatott a kérdéseimre. Úgy hatvanat tettem fel neki a Pihenő című drámájával kapcsolatban. Kb. a 25. kérdés után elege lett a válaszadásból, ezt írta: „Van nektek épp elég zsenitek, te is meg tudod csinálni egyedül.” És valóban, hatalmas koncentrációval és nagy amortizációval (a saját lehasználásommal) meg tudom csinálni.
Tüzes zuhatag
Elfriede Jelinek ötven éve a pályán
Szar!, csattant fel a vizsgázó, miután otthagyta az orgonát. Szar!, kiáltotta a pódiumon, saját vizsgateljesítményét értve alatta. Vagy rajta. Ez volt a rajtja, egyszersmind a Les Adieux. Mindez a Wiener Konzerthaus épületében, az úgynevezett Mozart-teremben, egy szupernehéz Messiaen-mű, a Les yeux dans les roues eljátszása után.
Gyepű
Bevezető Jelinek Rohonc c. színművéhez
Vonalak
Védővonalak: forradásos földhegek, betonbibircsókok Európa testén. Lőrések, alagutak. Történetük nem a „Maginot”-val kezdődik, bár ez a legköltségesebb és a legkomfortosabb, keskeny nyomtávú földalatti vasúttal, laktanyákkal, kórházakkal, közművekkel. A „Maginot”-ra válaszol német oldalon a Nyugati fal (Westwall, Hitler-vonal), maga alá temetve a Führer lakásépítési programját. Német, osztrák, magyar, lengyel területigények préselik ki Csehszlovákiából a körbefutó „Benes-vonalat”; a bunkerek francia licence alapján készülnek. Szintúgy a „Maginot” mintáját követik a lengyel erődlétesítmények mind a négy égtáj felé
Beszélő démonok
ELFRIEDE JELINEK KÉZIMUNKA C. SZÍNMŰVÉRŐL
1994-95-ben merénylethullám söpört végig Ausztrián. Az előzmény: tíz évi börtönre ítéltek egy bécsi neonácit, és párttársai felhívásban fordultak híveikhez, hogy a tíz évre válaszul évi tíz akcióval hívják fel magukra a figyelmet. Levélbombák árasztották el az országot (még Németországba is jutott belőlük), egy részükhöz a „Bajuvár Felszabadítási Hadsereg” mellékelt idegengyűlölő közleményt. Többek között egy színesbőrű műsorvezetőnő, egy szíriai származású orvos, a lübecki alpolgármester és a bécsi polgármester kezét tépte le a bomba. 1995. február 4-én a burgenlandi Felsőőr (Oberwart) külterületén, a cigányteleptől nem messze, táblát helyeztek az út közepére: „Roma, zurück nach Indien!” A robbanóanyagot a vasoszlop talpába rejtette a tettes. Amikor négy roma férfi megkísérelte letépni a táblát, a detonátor működésbe lépett, és a bomba valamennyiüket megölte. A rendőrség első közleménye az áldozatokat tartotta a bomba fabrikálóinak, Haider és a hozzá közelálló sajtó hosszú ideig ragaszkodott ahhoz, hogy itt „bandaleszámolás” történt.
Unisono
Miért nem megy nekünk Jelinek?
I.
Mert nem érdekes
Ausztria, minden magyar síelő ellenőrizheti, jóléti állam, életminősége kétszer jobb a magyarénál, az EU-ban a negyedik, Magyarország is az, negyedik, csak éppen hátulról. Ausztria „vízfeje”, Bécs pedig egyenesen a leggazdagabb európai város újabban, Zürichet és Genfet megelőzve. Nem csoda, ha Bécsben minden ötödik ember mosolyog az utcán, és az is érdekes, hogy tíz bécsi mosolygóból hét nő. Ausztria a mosoly országa. Hol itt a dráma?
Egy gépi sarjadék
Fordítói hozzáfűzés Jelinek Pihenőjéhez
2004 karácsonyán felkeresett a Krétakör Színház dramaturgja. Volna itt egy Jelinek-darab, nem fordítanám-e le nekik, előadnák felolvasó színházként. Én addig egy sorát sem olvastam a friss Nobel-díjasnak. Belenéztem a szövegbe, érteni véltem, elvállaltam háromhetes határidővel. Aztán úgyszólván belehaltam.